Kecskeméti Nemzetőrség története:

1848

	1848-ban a pesti forradalom híre hamar eljutott Kecskemétre is. A nemzetőrség szervezését már március 17-én megkezdték a városban. Alig tíz nap alatt 900 helyi polgár jelentkezett az újonnan felállított őrseregbe. Ők március 26-án tettek esküt.
	Mészáros Lázár honvédelmi miniszter felhívására Kecskemét 650 fős csapatot – 595 gyalogost és – 55 lovast állított ki. A város polgárságának minden rétege képviseltette magát. Birtokosok, városi tisztviselő, iparosok és diákok egyaránt hadbavonultak a haza védelmére. A Pest megyei nemzetőrök gyülekező helyét Kiskőrös mellett jelölték ki. Ide vonult a kecskeméti csapat is a kecskeméti asszonyok által készített zászlók alatt. E zászlók felavatására és a nemzetőrök búcsúztatására 1848. július 16-án került sor. Az ünnepségen Hoffmann János plébános mondott beszédet.
	1848 szeptemberétől a súlyosbodó hadi helyzet újabb csapatok felállítását tette szükségessé. Ennek érdekében indult toborzókörútra Kossuth Lajos. Ceglédi és nagykőrösi látogatása után, 1848. szeptember 25-én városunkban is nagyhatású beszédet mondott. Ennek hatására Kecskemétről és környékéről sokan esküt tettek és már másnap csatlakoztak az Ozora felé induló csapatokhoz.
Forrás:	http://www.bacstudastar.hu/kecskemet-a-hadak-utjan

 

1956

A forradalom szerveinek tevékenysége (1956 október 29–november 1.)

A kétirányú, erős és egyre fokozódó politikai nyomás hatására a megyei vezetés is kénytelen volt engedményeket tenni. Elhatározták, hogy „élére állnak a nagy, demokratikus népi mozgalomnak”. Október 29-én megtartotta utolsó ülését a védelmi bizottság. Ezen bejelentették az ÁVH feloszlatását, tagjait a honvédség és a rendőrség kötelékébe vezényelték át. Létrehozták Kecskeméten a megyei és a városi nemzetőrséget. Élükre Gyurkó Lajos Szentkirályi Frigyest és Lukács Andrást nevezte ki, akik tevékenyen részt vettek a kecskeméti felkelés leverésében. Ugyanakkor elhatározták azt is, hogy néhány megbízható pártonkívüli bevonásával a HNF megyei elnökségéből létrehozzák az ideiglenes megyei és városi nemzeti bizottságot – az eredeti elképzelés szerint kommunista többséggel. A nehezen kikényszerített csekély változások mellett továbbra is fenntartották a katonai diktatúrát, sőt október 29-én Szabadszálláson újabb véres sortűz dördült el. Angyal Károly őrnagy lövetett a tömegbe, az incidensnek két halottja és mintegy félszáz sebesültje lett.

Baján is elhatározta a pártbizottság, hogy megalakítja a nemzeti bizottságot. A végrehajtással Ferenczi alezredest bízták meg, aki tájékoztatta a felkelés és a volt koalíciós pártok vezetőit a fejleményekről. Ezzel egy időben a munkástanácsok is megkezdték a forradalmi erők összefogását. Küldötteik sztrájkbizottságot hoztak létre, elnökévé Hunya Árpád vasutast választották.

Kecskeméten Vlacsil Tibor kezdeményezésére a gépgyárban gyűltek össze a már megalakult munkástanácsok vezetői. Mindkét városban sztrájkot hirdettek a munkásvezetők a forradalmi követelések teljesüléséig.

Október 30-án, az előző nap elfogadott forgatókönyv alapján, a megyei tanács épületében megalakult a Bács-Kiskun Megyei Ideiglenes Nemzeti Bizottság. Az eseményen jelen voltak a párt, a tanács, a szakszervezet, a DISZ, a HNF és a TTIT megyei vezetői, valamint néhány nagy tekintéllyel bíró értelmiségi. Mészöly Gyula meglehetősen radikális megnyitó beszédet mondott az eseményen, bár ennek értékéből sokat levon, hogy a szöveget Daczó József és Dallos Ferenc írta, miként a megalakítandó testület előre elkészített programját is. A nemzeti bizottságba túlnyomó többségben az előre kijelölt tagok kerültek be, az elnök Mészöly Gyula lett. Az érdemi irányításra intézőbizottságot választottak, amelynek vezetője maga Dallos Ferenc lett, de bekerült a vezető testületbe dr. Pataki Ferenc, dr. Bognár Károly, Orosz László, Szentkirályi alezredes, Borszéki Lajos és Magócsi Géza is. A gyűlésen Magócsi Géza azt javasolta, hogy a nemzetőrség parancsnoka figyeljen oda, hogy ávósok ne kerülhessenek be a testületbe. Sürgette az elkövetett törvénytelenségek kivizsgálását, egy megyei rehabilitációs bizottság felállítását. Hangoztatta, hogy a nép bizalmát csak úgy lehet elnyerni, ha kezdeményezik a törvénytelenségek feltárását, a meghurcoltak rehabilitálását. Dallos Ferenc felszólalásában leszögezte, hogy nem szüntetik meg a tanácsot és annak végrehajtó bizottságát. A nemzeti bizottságot mint néphatalmi szervet határozta meg, amely egyben a megye legfőbb államhatalmi szerve: utasítja a vb-t és a tanácsot, és rendelkezik a fegyveres erők felett is. Az állam egységének a megtartását, a kormány támogatását hangoztatta, „mert igenis vannak reakciós erők, akik vissza akarják állítani a csendőrszuronyok hatalmát. Nem akarunk polgári demokráciát, nem akarjuk visszaadni az eddigi eredményeket.” Daczó József – aki nem került be a nemzeti bizottság intézőbizottságába – látta legvilágosabban a kommunisták helyzetét: „Mi a párton belül próbáltuk tisztázni a kérdéseket, hogy sikerüljön a vezetőket jobb belátásra bírni. Ez nem sikerült. Nem volt erőnk, hogy a párton belül ezt tisztázzuk. A helyzetet a nép ereje döntötte el. Sajnos ilyen tragikus helyzetből kell lényegében újrakezdenünk.”[1] A megyei nemzeti bizottság saját fennhatósága alá rendelte a tanácsokat és végrehajtó bizottságaikat, rendelkezett a tagosítások érvénytelenítéséről, a földek visszaadásáról, sürgette az állampolgári jogok maradéktalan érvényesítését, a szabad országgyűlési és tanácsválasztások előkészítését, a szólás-, sajtó-, és vallásszabadság, valamint a bírói függetlenség biztosítását. Támogatta a szovjet csapatok kivonására irányuló követelést. Daczó József éjszaka beszámolt a szovjeteknek az ülésen történtekről.[2]

Az ideiglenes megyei nemzeti bizottság összetétele híven tükrözte a hatalom szándékát. 17 tagjából 13 a párt és a megyei tanács, illetve a párt valamelyik szatellit-szervezetének a vezetői közé tartozott. Két egyéni gazdálkodó került be a szervezetbe, akik ugyancsak Dallos Ferenc híveinek számítottak, hiszen az ő javaslatára lettek tagjai a testületnek. A munkásokat vagy a megye legnépesebb társadalmi rétegét, a parasztságot, valójában senki sem képviselte. A testület vezetőségében, az intézőbizottságban pedig ott volt a megyei tanács, a HNF, a TTIT és a DISZ vezetői mellett immár a megyei nemzetőrség parancsnokaként a kecskeméti felkelés leverésének egyik irányítója, Szentkirályi Frigyes is.

A nap legfontosabb eseménye Kecskeméten a forradalmi katonai tanácsok, illetve az AKK munkástanácsának a létrejötte volt. Az utóbbi testület és vezetői – Pullay Béla, Homoki László, B. Hajagos Károly, Rózsa Sándor és dr. Rákossy Árpád – a későbbiekben meghatározó szerepet játszottak a város munkásainak szervezésében, irányításában. Délután érkezett meg az új honvédelmi miniszter, Janza Károly altábornagy parancsa, amely forradalmi katonai tanácsok megalakítására szólította fel a hadtestet. Bár Gyurkó Lajos és Sucin József a politikai osztály beosztottjait még kiküldte a csapatokhoz, hogy akadályozzák meg a katonai tanácsok megalakulását, de ez már nem sikerült. 17 órakor egyre több tiszt kezdte követelni katonai tanácsok alakítását, mire Gyurkó kénytelen volt elrendelni a gyűlés összehívását, de ő maga nem vett részt rajta. A forradalmi katonai tanács tagjai megválasztották az elnökséget: az elnök Gyulai Mihály ezredes, az alelnök Papp Balázs alezredes és Bartos András őrnagy lett.

 

A Petőfi Népe 1956 október 31-én jelent meg először ezen a néven. A helyi sajtó már akkor a megújulás híve volt, hiteles tudósítással állt a forradalom mellé.

Készült a Petőfi Lap- és Könyvkiadó Kft. archívumából.

---

 

Oldal: Nemzetőrség története Kecskeméten
"LENKEY KÁROLY" KECSKEMÉTI NEMZETŐR EGYESÜLET - © 2008 - 2024 - kecskemetinor.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat